Kisgyermekként érdemes megtanulni, elfelejteni pedig nem lehet. A biciklizés elsajátításának lépéseit László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke osztotta meg velünk. (interjú)

 

Hány évesen érdemes elkezdeni biciklizni tanítani a gyereket?

Amikor magabiztosan jár, akkor már fel lehet ültetni egy pici, pedál nélküli futóbiciklire, olyanra, amiről leér a lába. Másnapra már meg fog tanulni egyensúlyozni.

 

Sok gyereket háromkerekű kismotorral látok száguldozni, azzal nem fejlődik az egyensúlyérzék…

Nem baj, az játszani tökéletes: átélheti a sebesség örömét, ezen kívül segít abban, hogy megszokja a keréken közlekedést. Futóbicikliből is lehet már egészen kicsi méretűeket kapni, érdemes erre szokatni a kisgyereket. Ha hamar kinövi, az sem gond, mert a bicikliknek nagyon pörög a másodlagos piaca is. Amit kinőtt, el lehet a neten adni, és megfizethető áron jó minőségű kisbiciklit vehetünk. Akár a kereskedővel is megbeszélhetjük, hogy tőle vesszük az új biciklit, ő pedig beveszi a régit. Ráadásul, ha vannak testvérek, akkor még pár gyereket kiszolgálnak ezek a kerékpárok.

 

 

Mikor érdemes áttérni a pedálos biciklire?

A pedállal még várhatunk, egy-két évig nyugodtan hagyjuk a gyereket futóbiciklivel rohangálni. Oldaltámaszra, vagy pótkerékre és seprűnyélre sem lesz szüksége, mert már tudni fog egyensúlyozni. Viszont van pár dolog, amit muszáj alaposan begyakorolni a gyerekekkel, mielőtt a forgalomba kimerészkednénk. A hirtelen fékezés, az egykezes kormányzás, félkezes törzsfordítással hátranézés, és a szlalomozás. Ezt akár krétával felrajzolt útvonalon is gyakoroltathatjuk.

 

Kell-e védőszerelés a gyerekre?

Akkor tennék rá, amikor már önállóan száguldozik a biciklivel. Elsősorban sisakot. Lehet térd és könyökvédőket is kapni, de ezt feleslegesnek tartom. Amikor focizik a gyerek, sem teszünk rá hatvan kiló védőfelszerelést, pedig ott valószínűbb egy boka-, térd- vagy könyöksérülés.

 

 

 

 

Mikortól merészkedjünk ki gyerekkel a forgalomba?

A KRESZ alapján tizenkét év alatti gyerek nem közlekedhet főúton, így velük a járdán is haladhatunk. Arra viszont meg kell a gyermekünket tanítani, hogy a járdán a bicajosok csak vendégek, vigyázniuk kell a gyalogosokra. Mellékutakon, kis utcákban viszont tekerhetnek az úttesten, de a szülő a gyerek mögött, belül haladjon, hogy az érkező autó nagyobb ívben, biztonságos távolságban kerülje ki a gyereket. Ráadásul így a szülő irányíthatja, instruálhatja is a csemetét.

 

Iskolába is járjanak bicajjal?

Igen, de eleinte szülői kísérettel. Többször járják be az útvonalat, rögzüljön a gyerekben, hogy hol érdemes leszállni, esetleg tolni, hol menjen járdán, és hol biztonságos úttesten. Az iskolák amúgy nagyon rosszul állnak biciklitárolók tekintetében. Vidéken elfogadottabb, hogy a gyerek is biciklivel jár, de például Budapesten találkoztam olyan gimnáziummal, ahol az iskolai szabályzatban le volt írva, hogy tilos az iskolába biciklivel járni! Természetesen jó példát is említhetek, a XVII. kerületben egy általános iskola a Magyar Kerékpárosklubtól kért segítséget, hogy biciklisbarát iskolává válhassanak.

 

A biciklizést nem lehet elfelejteni – tartja a köznyelv-, de mi van akkor, ha nem tanultuk meg gyerekfejjel?

Felnőtt fejjel már nehezebb, de nem lehetetlen. Szervezett tanfolyamokról nem tudok, de otthoni gyakorlással, lassabban ugyan, mint a gyerekek, meg lehet szépen tanulni biciklizni. Azt javaslom, hogy a felnőtt bicikliből is szereljük, vagy szereltessük ki a pedálokat és a tengelyt, és eresszük le a nyerget annyira, hogy a cipő talpa leérjen a földre. Amikor már magabiztosan megy a „rollerezős” mozdulat, és ráérzett, hogyan kell egyensúlyban tartani a biciklit, akkor szerelje vissza a tengelyt és a pedálokat, de a nyereg maradjon még egy jó darabig leengedve. Ez a stabilitásérzetet növeli. Ha már úgy érzi, hogy biztonsággal tudja hajtani a biciklit, akkor a nyerget meg lehet emelni annyira, hogy csak a cipőnk orra érjen le.

 

Ezután nincs más hátra, mint felpattanni a bicajra és újraélni a gyerekkor örömét!