Felhívásunkra – melyben azt kértük Tőletek, írjátok le, hogyan kezdődött a munkába járásotok kerékpárral – sok történet érkezett be, és ezután is nagyon várjuk a többit. Ezek közül most Zsolt történetét mutatjuk be Nektek.

 

Kedves BAM-szervezők!

Íme az én bringás történetem:

Ötödik éve járok kerékpárral munkába. Amikor jelentkeztem a munkahelyemre, kerékpárral jöttem át Gyomaendrődre Dévaványáról. Akkoriban még a dévaványaiak a Körös Volán menetrendszerű járatával jártak be (azóta már van céges kisbusz), és a cég fizette a bérlet egy részét. Ezt én csak a többiektől hallottam, nekem “hivatalosan” nem szóltak, és mivel nekem elveim vannak 😉 ezért azóta is kerékpárral járok. Gyomaendrőd-Dévaványa a Google Térkép szerint oda-vissza 30,6 km.

Többször előfordult, hogy jóval a céges busszal utazó munkatársak előtt értem be: a busz az út szélén állt lerobbanva, nem indult a hideg miatt, elfelejtették megtankolni, stb…

A munkatársak kezdetben nem túl pozitívan álltak a dologhoz: többször előfordult hogy estére le volt eresztve/ki volt szúrva a gumi, le volt szaggatva a világítás vezetéke, be volt tömve a lakaton a kulcslyuk… Én viszont nagyon makacs vagyok. Elemes lámpára váltottam, és elkezdtem pumpát is magammal hordani.

Azóta a helyzet sokat javult. Már azon megy a viccelődés, ha netán nem biciklivel megyek: “még a rádió is bemondta”. 😉

Az öt év alatt talán háromszor fordult elő, hogy busszal/vonattal kellett megtennem az utat, mert pl.: szétdurrant a gumi/elszakadt a lánc, és ezt nem tudtam útközben megcsinálni. (Tartalék belső, pumpa és 15-ös villáskulcs mindig van nálam, ha csak kilyukad a gumi, néhány perc alatt kicserélem.)

Amikor 2008 tavaszán a Dévaványán súlyos károkat okozó Emma tornádó kapott el félig, olyan hátszelem volt, hogy a féket többször kellett használni mint a pedálokat. Idén március 14-én viszont olyan erős szembeszél volt, hogy voltak olyan útszakaszok ahol le kellett szállnom és tolni a kerékpárt, mert nem bírtam hajtani.

Ezalatt a  4231 sz. út csak romlott.  Jelképesen “eltemettük” ( http://kaszazsolt.hu/vegyes/uttemetes/ ), az eltemetett részt fel is újították, mára viszont a többi része szinte járhatatlan…

Közben a második kerékpárt nyúzom, az első sokat volt az esőn, és a középtengely háza az enyészeté lett, (most már fedett kerékpártároló is van a cégnél!). A mostani biciklimmel eddig kb. 22-23000 km-t tehettem meg. (Sajnos csak 2009-ben regisztráltam a BAM-ra, és eleinte elég rendszertelenül vezettem a közlekedési naplót.) Félévente az összes golyóskosarat, évente láncot, lánckereket, gumikat kell cserélni. Volt már annyira elkopva a hátsó kislánckerék, hogy egy nagyobb szembeszélnél előrehajlottak a fogak maradékai. 😉 A teleszkóprugó is tört már el egy nagyobb kátyú miatt. A fékpofák, fékbovdenek sem az eredetik, a hátsó sárvédőről nem is beszélve.

Mostanában – hiszen úgyis “edzésben vagyok” –  el szoktam menni kerékpár-túrázni. Sőt, már egy gyalogtúrára is jelentkeztem. 🙂

A mellékelt kép ma délután, munkából hazafelé készült a biciklimről. Feltűnhet a PET-palackból barkácsolt sárvédő-hosszabbító, de aki télen-nyáron, latyakba-sárba közlekedik, az tudja milyen hasznos az ilyesmi. 😉

 

Természetesen vállalom a saját nevem.

 

Üdvözlettel: Kasza Zsolt