Kükü és Sinya. Két összetartozó név, mint a Stan és Pan, vagy a Lolka és Bolka. A két név már-már fogalom a biciklis körökben: ők a Critical Mass megálmodói, szervezői és élharcosai. 

 

 

Arról, hogy kezdődött a bicajozás iránti szerelem Kükü, vagyis Kürti Gábor vallomását olvashatjátok.

 

A taxis blokád idején, 1990-ben (16 évesen),  merészkedtem először az utakra Újpesten kívül. Eltekertem az M7-es autópályára menetiránnyal szemben biciklizni, de megvolt aznap az M3-as is.

 

Megtetszett a városi bringázás, így adta magát, hogy kipróbáljam a suliba járást is Kőbányára. Akkoriban SENKI sem jött velem szemben bringán, és bevallom hosszú szakaszokon én is járdáztam. A szüleim még nagyon féltettek, de
a fizikatanárom – aki minden nap bringával járt – nagyon megdicsért, és még néhány jótanáccsal is ellátott.

 

Amikor belejöttem, eladtam a színes (!) tévémet, aminek az árát a nagypapám kiegészítette, így vehettem a Keravill-ban egy Schwinn Woodlands bringát.

 

Ezzel jártam aztán főiskolára is, sőt még a Hajtás Pajtásnál letekert első 40 ezer kilométer is ebbe került. Az volt az igazi “Bringázz a munkába“!

 

A Critical Mass szervezése és a Kerékpárosklub beindulása után újra összeakadtam a fizikatanárommal is. Hogy hol? Hát a Kerékpárosklub északpesti területi szervezetében. 🙂