Kiss Tibivel, a Quimby frontemberével és mint friss apukával a próbatermükben találkoztam, ahol beszélgettünk a városi kerékpározás lehetőségeiről, az amszterdami helyzetről, autósokról, gyalogosokról, és természetesen gyerekkori kerékpáros élményekről. (interjú)

 

Kicsit vonakodtál az interjútól, mert azt nyilatkoztad, hogy mostanában nem olyan gyakran bringázol a munkába.

Hát igen, keveset.

 

Amikor bringáztál, akkor hogyan bringáztál, honnan hová, milyen rendszerességgel, igazából Te milyen bringás vagy?

Veszélyesen bringáztam, nagyon, a városi cross az a műfaj, amit nekem találtak ki. Nem vagyok túrázós típus, persze előfordult, hogy Szentendrére kitekertem, csak annyira még nem vagyok erre fizikailag felkészülve, de amit a legjobban szeretek, szép időben, keresztül-kasul bringázni a városban, azt nagyon régóta csinálom.

 

Bemész az autók közé is?

Autók között is, járdán is, föl-le, kicsit olyan 16 éves csapodár módjára, mint a BMX-esek. Városi kerékpárom van, erre tökéletes. Mindenki mást élvez a bringázásban: ha hosszú távon tekerünk és megyünk messzire, azt én kevésbé élvezem, mint a városban össze-vissza lófrálni, ugratni fel a járdára, menni valamilyen ügyben intézkedni.

 

Nappal használod a kerékpárt, vagy éjszaka is?

Persze, minden helyzetben. Amikor pl. a Belvárosban laktam, ez volt a legfőbb közlekedési eszközöm. Most sem lakom túl messze és most is alapvetően sok helyre mennék bringázni, csak néha bonyolult a helyzet, mert sokszor kell gitárt cipelnem, a keménytokot pedig nem tudom kerékpáron vinni. Mióta megszületett a kisfiam, nem tudunk mindenhova kerékpárral menni, mert még nagyon kicsi, de már nézegetem a kerékpárra való gyermeküléseket, ha még egy kicsit nő, egy fél év múlva, pont jó lesz.

 

Kerékpárra tehető utánfutón nem gondolkodtál?

Igen, az nagyon jól néz ki és Amszterdamban is nagyon népszerű, de nálunk ez még elég ritka. Nekem a hétköznapi életemben van jelen a bringa, az utánfutó a városban meg problémás.

Szeretnék biciklizni, csak emiatt most a párom és én sem tudunk kerékpárral menni, de majd hamarosan, szeretném azzal szállítani a kisfiamat.

 

De ez milyen jó, hogy már belenevelitek ezt a fajta a kultúrát, hogy Ti, a szülők bringán közlekedtek!

Mindenképpen, én már alig várom, hogy futóbiciklivel mehessen, már vettem egyszer egyet ajándékba, nagyon jó dolognak tartom. Esetleg előtte a háromkerekű kismotor…

 

Vannak-e konfliktusaid az autósokkal, voltak ilyen eseteid? 

Ha egyedül biciklizem, akkor szabadabban kerékpározok, de mióta vannak jó minőségű bicikli utak, én is örömmel, szeretettel használom ezeket, mert nemcsak az autósokkal van konfliktusa a biciklisnek, hanem a gyalogosokkal is. Mert ha a járdán tekerek, és hirtelen valaki kilép egy kapualjból vagy egy közértből, azt a gyalogosok sem szeretik.

Autóskonfliktust is láttam már, pl. az Andrássy útnál, nagyon veszélyes volt, mikor belül volt régen a bicikliút és ha valaki nem figyelt, nyílt egy kocsiajtó, és belement a kerékpáros.

Most hogy az parkoló autók másik oldalán van a kerékpárút, a helyzet valamivel jobb.

Engem is ütött már el autós, bicikliúton, kereszteződésben, de nem látta a felső rakparton, hogy van ott kerékpárút, így engem odavágott a korlátnak. Szerencsére felemeltem a lábam ütközés előtt, nem sérültem meg, csak sajnos a kerékpárt érte kár.

Nem gondolom azt, hogy ha valaki indirekt módon valamilyen hibát követ el, azt mindenféleképpen büntetni kell. Vannak olyan autósok is, akik nem olyan kedvesek, nem engedik el a kerékpárost, de ilyenek mindig is voltak. Ez nem kifejezetten autós-biciklis konfliktus. Autós-autós is van konfliktusban, attól függ, ki hogyan kezeli ezt.

 

Könnyen tájékozódsz a városban, le tudod vágni az utat, ha látod, hogy állnak a dugóban az autók?

Én annak örülök, hogy egyre több kerékpárosút van, és egyre inkább látszik megszűnni ez a kaotikus közlekedés.

 

Mit gondolsz Amszterdamról? Leszünk egyszer mi is Amszterdam?

Amszterdamról azt kell tudni, hogy ott valóban a kerékpár a leggyorsabb és legjobb közlekedési eszköz, a város adottságai miatt. Nem is nagyon vannak más alternatívák. Van egy holland ismerősöm, aki Utrechtben lakik, két kerékpárral jár, eggyel bejön a városba, egy másikkal megy tovább a munkahelyére, öltönyt hord és ez náluk nem ritka, még a polgármester is így közlekedik.

Ahogy terjeszkedik a mi városunk, és javítunk a kondícióinkon, látható a változás: sokkal izmosabb a bringás jelenlét az elmúlt 10 évhez képest.

 

Szoktál gondolkozni a bringán? Merengsz? Sokan nyilatkozták, hogy a kerékpáron van idejük kikapcsolni, átgondolni a napi teendőiket.

Hosszabb, egyenes utakon van egyfajta flow-élmény, hogy suhanunk, és közben lehet gondolkodni dolgokon, de én nagyon sok rövid útra megyek, és valóban élvezem a biciklizést, élvezem a kanyarokat, hogy felpattanok egy járdaszegélyre, akkor arra koncentrálok.

Persze volt már ebből is balesetem, egy öreg néni sétáltatott egy kiskutyát hosszú pórázon, amit fel akart nekem emelni, de nem sikerült, így a pórázban elakadtam, a kiskutya meg felém repült, de utána nem győztünk elnézést kérni a másiktól, mert nem tudtuk melyikünk a hibás, de az eszünkbe sem jutott, hogy káromkodjunk. A pincsit sajnos nem kérdeztük meg.

Én élvezem a biciklizést, rövid távokat megyek, sűrűn, talán amit az extrém sporthoz tudnék sorolni, az az, amikor Normafáról legurulok, persze így a jól felszerelt hegyi kerékpárosok mellett a füves terepen, az igazán izgalmas.

 

Milyen bringáid voltak gyerekkorodban?

Ez egy nagyon jó kérdés, mert gyerekkoromban nekem végül nagyon vagány bringám volt, de akkor, abban az időben csak a Csepel kemping kerékpárokat, meg orosz bicikliket lehetett kapni. Túl nagy választék nem volt és sajnos egyik sem volt cool bringa, viszont akkoriban jöttek a nagy mozifilmek, mint pl. az E.T., amiben a gyerekek BMX-en ültek: olyan bringáról mi álmodni sem mertünk, de cserébe segítségül hívtuk a kreativitásunkat, és roncstelepeken, lomtalanításokon, ha olykor rábukkantunk egy vázra, vagy motorkerekekre, elvittük, ügyes fiúk ezeket az alkatrészeket összerakták.

Az én bringámon is Riga ülés volt, és Verhovina kerék, közben meg szabadonfutó volt, színes, aranyszínű vázzal, cross-kormánnyal. Én azt szerettem, ha semmi nem volt a bringámon, nem díszítettem, nem matricáztam, sárhányó sem volt rajta, minimál bringa volt, viszont olyan jó lett a végére, hogy amikor nálam megszűnt ez az őrület és emellett a barkácsbringabolt is, az összerakott kerékpárt annyiért sikerült eladnom, amennyibe egy új BMX  került. Mert annyira jól sikerült: egyedi volt remek alkatrészei voltak, jó anyagokból lett összetákolva, s annyira felturbóztuk, hogy végül hasonló értékkel bírt, mint a vadonatúj kerékpárok.

Utána már elég hamar lett biciklim, sokkal előbb, mint amikor beindult ez a biciklis kultúra, vagy amikor a társadalomban lett ennek valamiféle jelenléte, ezzel együtt három bringámat már el is lopták. Ezért általában piacokon veszek régi használt kerékpárokat, de miután a zárt lépcsőházból is ellopták, már nem költök rá túl sokat. A mostani új kerékpárom se került túl sokba, egyszerű city-bike, nem egy fall-in-love kerékpár, de nagyon jól kiszolgál, meg vagyok vele elégedve. Nekem is nagyon tetszenek a gyönyörű oldschool kerékpárok, olyan magas értékben nem mernék már venni ilyen gyakori lopások miatt, de erős, nehéz lakatom már van. Akinek nagyon jó, nagyon drága kerékpárja van, annak nagyon oda is kell figyelnie rá.

 

Mióta kerékpározol újra? Folyamatosan kerékpároztál vagy újra felfedezted valamikor a bringázás örömét?

Gyerekkorom után, amikor felkerültem Budapestre, akkor vettem újra kerékpárt, egy piros-fehér, egyszerű kerékpárt, nagyjából 21 éves korom körül, de sajnos ezt is ellopták.

 

Életmódban a bringázás, sport? Benne van?

Jóérzéssel tölt el, ha mozgok.

 

Tudod, sehol nem találtam Rólad kerékpáros fotód az interneten, amit most megoszthatnék az olvasókkal.

Akkor csináljunk!

 

És íme!