A házasságok az égben köttetnek, de van, akinél a Critical Mass-en, drótszamáron. Rendhagyó esküvőjéről számolt be Gajárszki Áron.

Kezdete óta szinte minden évben részt vettem egy Critical Mass-en (CM). Néha még sikerült az észt is osztanom egy-egy riportban… Mondhatni bringás mozgalmár vagyok és 12 hónapos bringás.

 

A nejem még kislánykorában volt nagy bringás. Azóta éli a ez a közlekedés nála a reneszánszát, amióta kapott egy csajbringát. Addig szinte csak a CM-eken vett részt.

 

Én 4 éve tekerek télen is hivatáscéllal, de a bringára való visszaszokás (a gyerekkor után) még 2004-ben kezdődött egy ironman felkészüléssel.

 

Az esküvő időpontját eleinte nem gondoltuk a CM-hez igazítani, sőt.

 

A feleségem a szépségiparban dolgozik, ráadásul maximalista, így az időpont kiválasztásánál az eső valószínűségén túl szempont volt még a tájképek várható színvilága, így például egy őszi erdő izgalmasabb, mint egy tavaszi, satöbbi.

 

A templomi esküvő és a lagzi 2011. szeptember 9-én volt. A polgári szertartást nem éreztük annyira karmikusnak, vagy szépnek, ezért annak az eredeti tervekben másodlagos szerep jutott. Egy kicsit fixált vagyok a jeles napokra, így ha szeptember, akkor adta magát, hogy az autómentes napon legyen az esküvő.

 

Mit tesz Isten, aznap volt a CM is, így onnantól nem volt kérdés, hogy bringával megyünk, hátha sikerül überelni a templomi esküvő méreteit.

 

Az igazat megvallva, mindkét élmény maradandóra sikeredett. Az egyik a pontos tervezésnek a másik pedig épp a spontaneitásnak köszönhetően.

 

Ezen a videón (01:23-nál) hirtelen ötletünknek engedve a Sinya is összeadott minket, harmadszorra, mint bringás pápa.

 

 

 

De az is az utolsó pillanatban jött ötlet volt, hogy a nejem zöld bringájához választott zöld pöttyös ruhája annyira 20-as évek stílusú, hogy öltözzünk mindketten direkt úgy, akár egy jelmezbálba.

 

 

Így lett neki bubifrizurája és topánkája, nekem meg nadrágtartóm és grease-es tarajam egy rakás zselével, ami persze a képeken már nem látszik annyira, mert nem tapétaragasztót használtam…

 

 

 

 

 

 

A polgári szertartásra csak a szüleim és az öcsémék kísértek el. Később befutott a bátyám, de a lányos házból senki nem volt jelen, mert nem Budapesten élnek.

 

A szertartás után elmentünk ebédelni, majd visszamentem az önkormányzatba dolgozni. Amikor végeztem, a nejem már várt rám a Feneketlen-tónál egy bringás randira pár ezer bicajos társaságában.

 

Fantasztikus nap volt.

 

Kisbabánk még nem született, de már szeretnénk. Ha majd hordani kell, akkor csak a bringa jöhet szóba.

 

Én most napi szinten öltönyben járok-kelek a munkám miatt, így maradt a tömegközlekedés. De ha nem ügyfélhez megyek, vagy nem messzire,  akkor természetesen bringára ülök. Az lesz a megoldás később, hogy ha lesz időm és pénzem, szabatok majd magamnak egy gore-tex öltönyt.