A Bringázz a munkába! kampány utolsó hajrájában, ezúttal Kinga történetét olvashatjátok, aki a párjától kapott kétkerekűjének hála lett a biciklizés szerelmese. A történet érdekessége, hogy Kinga párja csak ezután váltott biciklire 🙂
Kedves Hölgyek, ha féltek, hogy csinos ruhában, szoknyában, esetleg magassarkúban nem tudtok tekerni, olvassátok el Kinga történetét és praktikáit, és azonnal megszűnik majd minden kétségetek és félelmetek!
Kingának pedig üzenjük, hogy a talaj menti fagy beálltával is nyugodtan tekerhet, csak öltözzön fel rétegesen 🙂 Erről a témáról egyébként hamarosan egy hosszabb bejegyzést is olvashattok itt a blogon majd. Addig is: hátszelet! 🙂

 

Az egész úgy kezdődött, hogy 2011 tavaszán megkaptam a barátomtól a “paripám”. Akkoriban még nem nagyon tudtam kihasználni, mert bejárós voltam, az állomáson pedig nem mertem ott hagyni. Így maradt a buszozás. Azonban rá 3/4 évvel összeköltöztünk Pécsett, így 2012 tavaszán már gurulhattam is vele. Eleinte nem voltam túl bátor, pedig akkor már a jogsim is megszereztem, így egyelőre csak rövidebb távokra használtam a bicajom. Az áttörés akkor jött, amikor idén tavasszal elkezdtem dolgozni. Ahogy jött a jó idő, végre búcsút inthettem a túl hideg/túl meleg tömött buszoknak (amiért ráadásul még fizetni is kell). Mivel Pécs belvárosában dolgozom, egyrészt sokkal praktikusabb, mint bármilyen más közlekedési eszköz, hiszen a legközelebbi buszmegállótól is legalább 10 percet kéne sétálnom, hogy beérjek, másrészt nagyon jó testmozgás, ugyanis nem kis emelkedőkön kell feltekernem nap mint nap. Abban pedig biztos vagyok, hogy sokkal előbb hazaérek, mint buszozó társaim.

Teljesen belejöttem (és persze beleszerettem) a bicajozásba! Mielőtt belevágtam, elolvastam a Kerékpárosklub honlapján minden biciklistákra vonatkozó szabályt, hogy biztonságosan közlekedhessek. Néha sajnos előfordul, hogy nem adják meg az autósok az elsőbbséget, de óvatos és körültekintő, ugyanakkor határozott vagyok bicajozás közben, úgyhogy még nem volt rossz tapasztalatom. Most már sokkal bevállalósabb is vagyok, úgyhogy nem okoz gondot, hogy magassarkúban, vagy szoknyában járjak dolgozni – egy biciklis nadrág mindent megold, és azt hiszem a magassarkú cipőimben még a biciklizés is jobb (igen, pirosnál +5-10 centivel állóhelyzetben is felérem az ülést). Esőben is bátran tekerek: beszereztem egy nagyszerű pink esőkabátot (mert vidám, és a szürke időben is feltűnő vagyok), meg egy pöttyös gumicsizmát, a munkahelyemen pedig ezekre az esetekre van egy tartalék kis cipő és nadrág.

Jelenleg az irodában 2 fiúval vagyok körülvéve, akik szintén kerékpárral járnak (a munkahelyemen egyébként többen is), úgyhogy az esős napokon nagyon viccesen szoktunk kinézni mi magunk, és az iroda is.

Így ősszel elég hűvös van már reggelente, úgyhogy a pulcsi/kabát elengedhetetlen, hiába sülök meg menet közben. Ilyenkor általában egy sima pólóban vágok neki, amit a munkahelyemen csinos felsőre tudok váltani. Egy kicsit azért aggódom, hogy meddig tudok bringával járni, félő, hogy max. novemberig tudom kihúzni. Mindenesetre, amíg nincs talaj menti fagy, bevállalom. 🙂

A bicajomat (ami eleve egy gyönyörű, nőies, retro darab) csajos-módon felturbóztam, kapott egy szatén virágot, matricákat, küllő prizmákat, hátsó kosarat. Hacsak nem bulizni megyek, ahol egy sörnél több alkoholt fogyasztok, mindenhova tekerek (na jó, talán még a kiöltözős alkalmak is kivételek, bár nyáron “a 40°C-ban úgyis leizzadok” alapon egy délutáni esküvőre is így mentem). Este is nyugodtan közlekedem vele, mivel csodaszép (és persze praktikus) dinamós lámpám van, úgyhogy ha a délutáni programom elhúzódik, és véletlenül rám sötétedik, nem esek kétségbe. Az egyetlen problémám annyi volt mindössze a biciklizéssel, hogy a páromnak nem volt, így ha valahova közösen mentünk, kénytelen voltam én is buszjegyet venni. Azóta neki is találtunk egy, az enyémhez hasonló stílusú férfi bicót, úgyhogy már ez sem akadály. 

A Bringázz a munkába! kampányról először akkor hallottam, amikor tavasszal meghirdették a bringás reggelit. Kezdő munkába járó voltam, úgyhogy ez jó élmény volt.

A legjobban azt szeretem a bicajozásban, hogy szabad vagyok: nem kell várakozni, másokhoz alkalmazkodni (leszámítva persze a forgalmat és a rendőrlámpákat), és ha esetleg nem fér bele a napomba, hogy este eddzek, akkor is megnyugtató, hogy valamennyit mozogtam, és nem csak a buszmegállóba sétáltam le. Mindeközben tudom, hogy környezetbarát vagyok, ráadásul egy olyan életérzés kerít hatalmába, amit szerintem csak azok ismernek, akik szintén bringások.

Ez a kép tökéletesen összefoglalja a bicikli és biciklizés előnyeit:

•  nagy mosolyt csal az arcodra
• hazacipeli a finomságokat
• olyan érzés, mintha repülnél
• gyorsabb és könnyebb a gyaloglásnál
• olyan csendes, mint egy egér (saját megjegyzés: kivéve macskakövön:))
• a Föld küld egy kis extra szeretetet azoknak, akik bicajoznak
• acél lábakat ad
• nem kell fizetni a tankolásért, a parkolásért, vagy biztosításért…hurrá!
• elsüvít a közlekedési dugók mellett
• lassítja a globális felmelegedést
• nincs anyagkibocsátás
• formálja a feneket 

Mánfai Kinga