Azt már rég bebizonyították a tudósok, hogy a szerelem egészséges testnek és léleknek egyaránt, de most egy új oldaláról is megismerhetjük az egészséges mivoltát: tudtátok, hogy  egy szerelemnek mekkora befolyásoló ereje lehet biciklizés terén? Ha még nem láttál vagy hallottál ilyet, épp itt az ideje: Sweety története tökéletes példája a biciklis szerelemnek.

Új szerelem hozta vissza a bringázást

Én még abban a generációban nőttem fel, amiben a gyerekek suli és leckeírás után nem a számítógép előtt ülve játszottak, hanem kimentünk a haverokkal délutánonként estig biciklizni, hétvégenként pedig a szülők szerveztek bringás programokat. Aztán a vidéki idill szertefoszlott, a kisvárosból felkerültem a fővárosba tanulni és a kerékpárok felkerültek a padlásra. Legalább 7 évig rájuk se néztem.

Tavaly novemberben egy baráti társaság által megismerkedtem egy magas, sportos, zöld szemű férfival, Péterrel, aki akár esett akár fújt szinte mindig mindenhová biciklivel járt, még munkába is. Sokat randizgattunk és ő mindig pontos volt, sohasem késett egy percet sem, nem volt a tömegközlekedéshez kötve.  Ez volt az első olyan dolog, ami nagyon imponált benne. Amikor egyre jobban összemelegedtünk és nála töltöttem az éjszakát előkerült pár oklevél. Mindet a Magyar Kerékpárosklub és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium állította ki, miszerint az én Drágaságom egy hónapig rendületlenül járt munkába bringával. Ahogy elnéztem az okleveleket régi élsportoló múlttal, előjött belőlem a versenyszellem érzése: ilyet én is szeretnék. Aztán valahogy a tél, a hideg és a zord időjárás miatt feledésbe merült a dolog.

Beköszöntött a jó idő, eljött a május. Már éreztem, hogy az én Péterem készül valamire, aztán feltette a kérdést:  „Dóra, mi lenne ha felhoznád a biciklidet? Annyira örülnék, szuper lenne együtt tekerni a városban.”  Egyből jó ötletnek tartottam, aztán végig futott rajtam a padlás képe: 7 év alatt biztos már teljesen poros, leengedett kerekekkel áll a bicóm. Irány a kisváros hétvégén és szinte az első dolgom az volt, hogy szemügyre vegyem a bicókat.  Apukám segítségével 4 kerékpárból varázsoltunk 1 használhatót. Vettem még rá kiegészítőket, hogy biztonságos legyen és alig vártam, hogy Petivel tekerjük a kilométereket.

Nagyon rendes volt az én biciklis lovagom, elvitt egy próba bebringázásra a munkahelyemre, hogy biztonságban érezzem magam, ő ment elől.  Aztán szinte mindenhová kerékpárral mentünk. Elválaszthatatlanok lettünk mi négyen.  Az első kétkerekű túránk Szentendrére vezetett, azt hiszem életem egyik legszebb napja volt, annyira jól éreztük magunkat az akkor még kihívásnak számító túrán.

Úgy döntöttem őszre már leszek annyira merész, hogy csatlakozzak én is a BAM-hoz. Az első alkalom, amikor munkába mentem biciklivel kaland volt számomra, viszont teljes mértékben biztonságban éreztem magam, mivel szinte végig kiépített bicikli út van. Csepelen dolgozom és a Nyugati környékén lakom tehát cirka 26 kilométer egy ilyen alkalom. Amióta biciklivel közlekedem, úgy érzem, nem vagyok annyira stresszes a munkahelyemen, jó pár plusz kilótól megszabadultam, sokkal energikusabb vagyok és a közérzetem is jobb.  Eddig villamossal és HÉV-el közlekedtem és rájöttem, hogy időben biciklivel az átszállások és a dugók miatt szinte ugyan úgy 40 perc alatt beérek munkába, mint tömegközlekedéssel és így még a bérlet árát is meg tudom spórolni, a biciklibe pedig szerencsére nem kell tankolni.

Az én hatásomra két barátnőm is vett magának új biciklit és ők is kerékpárral járnak munkába illetve nyáron szinte minden héten kimentünk tekerni egyet és piknikezni a Margitszigetre.  A bringázásnak köszönhetően eddig még új barátokra nem tettem szert, de nem is ez volt az elsődleges cél. Azt hiszem az új szerelem meghozta életembe azt a változást, amire mindig is vágytam, csak éppen nem tudtam róla.
Sweety