“Avanti, avanti!”

Négy kilométerre van házunktól a vasútállomás, ahonnan gyorsvonattal fél óra alatt a fővárosba érek, azután még tizenöt perc metróval a munkahelyig.  Az állomásig az út autóval tíz perc, kényelmes és gyors, de amikor a tavasz beköszönt, friss levegőre vágyok, hiszen egész nap csak az ablakokon keresztül sikerül figyelnem a napsugarakat, és ha már az ember negyven év feletti, mindennemű saját lábon történő mozgás tiszta nyeremény lenne. Ebben megerősítenek utóbbi időben az újságokban található cikkek is a Bam(!)-ról, az energiatakarékosságról, a környezettudatos közlekedésről és az egészséges életmódról.

A kezdet nem egyszerű, hol túl nagy a hőség, máskorra esőt jósoltak vagy éppen nagyon sietek; nem is kell különösebben keresnem a kifogásokat, hemzsegnek és maguktól kínálkoznak, hogy miért az autót válasszam. (tévhitek ellen – a szerk.)
Egy napsütéses, kellemes áprilisi reggelen a bringa mellett döntöttem. Ma tényleg nincs semmi ok arra, hogy ezt a jó, öreg közlekedési eszközt mellőzzem. Szerencsére van kerékpárút a vasútállomásig, enélkül nem lenne vidám dolog az autók között cikázni: Tour de France, Giro d´Italia, avanti, avanti!

A nap a szemembe süt és égeti az arcomat. “Legközelebb napolajat és napszemüveget is hozok magammal. Leparkoltam a kerékpárparkolóban, és csak ekkor vettem észre, hogy előttem már legalább félszázan kikötötték ide vaslovukat. Amíg a vonatra várok, gondolatban tovább jegyzetelek: “Egy váltás blúz is kell legközelebb, mert a húszperces biciklizésben leizzadtam.”

A munkatársaimnak büszkén újságoltam el, hogy elkezdtem a Bam(!)-ot. Elismerően bólogattak, mondták, milyen ügyes vagyok és majd ők is elkezdik, ha eljön a megfelelő alkalom.

Már beesteledett, amikor hazaindultam a kerékpárral. Eszembe jutott, hogy jó lenne bevásárolni egy-két dolgot, de ez bringával bonyolult. “Vennem kell egy kerékpár-kosarat.”

Másnap szintén bringával mentem az állomásra. Félúton egy igazi áprilisi zuhancs kerekedett; bőrig áztam, amíg a táskámból előhalásztam az esernyőt, melyet miután kinyitottam, a szél ki is fordított. “Vennem kell egy kisméretű, de nagyon stabil esernyőt vagy egy esőkabátot.”

Múltak a hetek és én gyorsan beszereztem a bringázásához szükséges összes felszerelést. A kerékpár poncsó létezéséről is csak akkor szereztem tudomást, amikor a hagyományos esőkabátokban átnedvesedett nadrágban fagyoskodtam. A kerékpár poncsót melegen tudom ajánlani mindazoknak, akik novemberben is Bam(!)-oznak. Természetesen van már esőálló, összehajtogatható kalapom, különböző sötét árnyalatokban játszó napszemüvegem, néhány méretű és minőségű hátizsákom: meleg, nyári napokra vászonból, valamint őszi, esős napokra vízhatlan, ezenkívül szert tettem a kerékpárra gyorsan le- és visszaszerelhető bevásárlókosárra, biztonságos biciklizárra, gélpárnázatú kerékpárülésborítóra és egyebekre.

 

Már egy éve szinte mindennap Bam(!)-ozok, csak télen nem. Télen soha nem használom a kerékpáromat, pedig látom, sokan akkor sem mondanak le a pedálozásról, ha jeges az út vagy nagy a hó. A biztonság kedvéért én mindig megvárom a tavaszt. A szél és az eső nem zavar, hiszen minden ellenfegyvert beszereztem. Profi bringás lettem. Naponta élvezem a madárdalt és az út menti fák évszakoknak megfelelő színű lombjainak látványát, a virágokat és ősszel a szélben hullámzó avar susogását.

Petrik Anna

A téli közlekedéshez pár ötlet, tanács a Magyar Kerékpáros Klub honlapján, ha pedig divatos bringásokról vagy bringás divatokról szeretnétek olvasni, akkor keressétek a Hungarian Cycle Chic blogot !
Küldd el nekünk te is saját bringás történeted, te hogyan kezdted a kerékpáros közlekedést! Mutassuk meg a világnak, hogy nincs is ennél könnyebb és jobb elhatározás! Részletek itt.