Éppen a múlt hétvégén akadt a kezem ügyébe egy olyan oklevél, amire már
nem is emlékeztem. Az irodában ki van plakátolva 9 darab, de
meglepetésemre megtaláltam a legrégebbit, ami 2009 tavaszáról származik.
5 éve még egyetemre jártam és mellette dolgozgattam, már akkor is a
jelenlegi munkahelyemen. Kollégium-munkahely-egyetem közti ingázással
viszonylag sokat tömegközlekedtem, és bizony meg kellett tapasztalnom,
hogy az évekig tartó tunyulás alatt sikerült magam annyira
leamortizálni, hogy a buszok után futni már nem volt egyszerű feladat.
Mivel vidéki gyerekként sokat bicikliztem, és jogosítványom is van, a
tavasz közeledtével kézenfekvő ötletnek tűnt, hogy beszerezzek egy
biciklit Pestre is. Biciklizni tudok, a KRESZ-t ismerem, hát miért ne.
Majd formába hozom magam, és nem lesz probléma busz után futni,
gondoltam. Lelövöm a poént, azóta nem nagyon járok busszal, úgyhogy a
terv kisiklott, de nem bánom.
A kezdetekkor Google barátom terelt a Kerékpáros klub felé. Talán
lakatolási tanácsok, kerékpáros térkép és kerékpárosokra vonatkozó
speciális KRESZ szabályok voltak a leghasznosabbak, amiket nálatok találtam.
A közlekedés eleinte főleg a kerékpárutakon ment, majd fokozatosan, de
egyre bátrabban az úttestre is kimerészkedtem, miután rájöttem, hogy
ezek az útvonalak lényegesen rövidebbek és gyorsabbak a kerékpárutak
kerülőitől.
Ez az időszak pont egybeesett a tavaszi BAM-mal, ezért rögtön el is
kezdtem rögzíteni a megtett kilométereket, és hamarosan beléptem a
Kerékpáros klubba is (azóta két alkalommal az oklevelek borítékolásában
is részt vettem, egyik alkalommal személyesen Jánostól vettem át a saját
oklevelemet ;-)).
Egy év múlva az egyetemet befejeztem, és maradt a munkába járásra és úgy
általában közlekedésre a bicikli. Azok közé tartozom, akik nem teszik
le, télen-nyáron ezzel járok. A munkahelyemen előfordul, hogy néha más
is “bebiciklizik”, de eddig követendő példának senki nem látja, amit
csinálok. Inkább flúgosnak tartanak, amiért esőben-hóban is ott a
biciklim az irodában.
Az évek múltak, már rég “Arany bringaemeber” fokozatban vagyok, de a
2013-as év őszi kampányát majdnem nem sikerült abszolválni. Pont a
kampány elején sikerült befeküdnöm kórházba gerincvízvétel miatt. Ez pár
nap bennfekvést, és aztán egy bő hét otthoni lábadozást jelentett. A
gerincvíz levétele azzal jár, hogy a koponyában csökken az agyvíz
nyomása, így gyakorlatilag csak fekvő állapotban nincs fejfájása az
emberek többségének egy ilyen vizsgálat után. Én is így járta. Aztán
idővel a helyzet javult, egyre többet és többet tudtam talpon lenni.
Számomra meglepő módon a biciklizés ebben az időszakban sem jelentett
különösebb problémát. Míg a lakásban 30-60 percnél tovább nem tudtam
talpon maradni, biciklivel a 7-8 km letekerése nem volt olyan borzalmas.
Ezt a fejfájást egyébként úgy képzeljétek, hogy eleinte tényleg
elviselhetetlen, viszont azonnal teljesen megszűnik, amint fekvő
helyzetbe kerül a test. Így könnyen “függővé” lehet válni, nincs kedve
az embernek felkelni az ágyból, még enni sem, amitől aztán könnyű
veszteni az erőnlétből.
Egy hét után beleuntam a fetrengésbe, és bementem dolgozni.
Ez egy hosszabb bicikliúttal kezdődött természetesen (kb 10 km), és
sikerült végigdolgoznom a teljes napot elviselhető fejfájással. Mindezt
úgy vállaltam be, hogy az előző nap még 3-4 óra volt az az idő, amit
fekvés nélkül kibírtam. Meggyőződésem, hogy a biciklizés jelentette
sport fájdalomcsillapító hatása segített a felépülésben. A kampány
hátralévő időszakában még 10 fölötti alkalmat sikeresen teljesítettem,
így nem maradtam oklevél nélkül 2013 őszén sem.
Akkor ezt nem vettem komolyan, de így utólag visszagondolva megható
volt, amikor kollégák megjegyezték, hogy jó újra látni a biciklimet.
A vizsgálatot persze nem jó kedvemből végeztettem el. Azóta ez és két
kevésbé körülményes vizsgálat is megerősítette, hogy olyan betegségem
van, amiből az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem fogok
felépülni, és van esélyem arra, hogy lebénulok az évek múlásával. Ezek a
tények elsőre sokkolóak, de viszonylag gyorsan sikerült túllendülnöm a
kezdeti melankólián. Beszereztem egy 48-as csomag foltkészletet, amit
feltett szándékom elhasználni, és amilyen sűrűn defektet kapok, ez jó
pár évig fog tartani (hogy ezt most leírtam, holnap biztos beszedek
egyet :-)).
A betegségre gyógyszer nincs, de a lefolyásának lassítására vannak
ígéretes kísérleti szerek. Itt megint képbe kerül a biciklizés, mert
emiatt majdnem kiszórtak kétszer is egy gyógyszerkísérletből. A
beválasztást elég sok vizsgálat megelőzte, köztük egy 24 órás EKG
vizsgálat is. Az első alkalommal két ponton is megbuktam. Egyrészt túl
magas volt a pulzusszámom, másrészt túl alacsony volt a pulzusszámom.
Ezt úgy sikerült összehoznom, hogy miután felhelyezték rám az eszközt,
bebicikliztem dolgozni. A kórházból ez olyan 11 km-t jelentett. Fene se
érti, de valahogy közben felszaladt a pulzusom 160/perc fölé. Aztán este
hazafelé ezt megint sikerült produkálni, éjjel, alvás közben pedig 45-ös
szintre is sikerült lelassulnom. Persze az EKG grafikonon ezek az
értékek a körülmények ismerete nélkül aggodalomra adnak okot, de amikor
a tényeket elmondtam a kardiológiai felülvizsgálaton, és mindenféle
vizsgálat teljesen jó értékeket mutatott, igazolták, hogy semmi baj a
szívemmel, részt vehetek a kísérletben. A kardiológus egyébként igen
meglepődött az elmúlt 4 évben letekert 13 ezer km hallatán. Az, hogy ezt
ilyen pontosan tudtam, a BAM-nak köszönhető. A háttérben egyébként az
áll, hogy a rendszeres sportolás következtében a szívizom megerősödik,
ezért nyugalmi állapotban (alvás közben) kevesebb pumpálás elég a
megfelelő működéshez.
Végül is jó döntés volt a tömegközlekedés helyett a vizsgálat napján is
biciklizni, mert a biciklizés közbeni magas pulzus egyúttal igazolta az
alvás közbeni alacsonyt is. Ha BKV-ztam volna aznap, akkor lehetett
volna magyarázkodni, hogy mire fel olyan alacsony nyugalmi állapotban a
pulzusom.
A jelenlegi kampányban 374 km-nél tartok, ami mások teljesítményét látva
nem olyan túl sok. Túl közel lakok a munkahelyemhez 🙂
Szóval egyelőre jól tartom magam, biciklizés közben nem érzem a
zsibbadást. Remélem, ez sokáig így marad, és lesz indok megújítani a
klubtagságomat az elkövetkezendő években is.
A téli közlekedéshez pár ötlet, tanács a Magyar Kerékpáros Klub honlapján, ha pedig divatos bringásokról vagy bringás divatokról szeretnétek olvasni, akkor keressétek a Hungarian Cycle Chic blogot !
Küldd el nekünk te is saját bringás történeted, te hogyan kezdted a kerékpáros közlekedést! Mutassuk meg a világnak, hogy nincs is ennél könnyebb és jobb elhatározás! Részletek itt.
