Ahol otthon érzem magam

 

Először egy munkahelyi köremailben olvastam a Bringázz a Munkába! Kampányról. Másnap már a biciklitárolóban is észrevettem a plakátot, de ott állt egy pumpa is. Gyorsan fel is fújtam bringám lapos kerekeit.

Mielőtt Budapestre költöztem, csak néha bicikliztem, kikapcsolódásképp. Aztán idekerültem, és eldöntöttem, én is bringával fogok munkába járni, mert így elkerülhetem a tömött buszokat. Mivel nagyon izgultam az első munkanap miatt, már előtte eltekertem az irodaházunkig, hogy lemérjem, mennyi idő alatt jutok oda. Megállapított, hogy egész gyorsan, és ennek rendkívül örültem. Az elején még csak a busz útvonalát követtem a járdán, gyalogosokat kerülgetve, hisz ismeretlen volt számomra a környék.

A közvetlen kollégáim közül nem sokan járnak biciklivel, de akik mégis ezt a közlekedési eszközt választják, általában tőlem kérdezték meg, hol találják a kerékpártárolót az épület alatti parkolóházban.

Örülök, hogy a munkaidő végeztével nekem nem kell a buszra sietnem. Kényelmesen össze tudok készülődni, hisz biciklivel akkor indulok, amikor én szeretnék. De ami még jobb, hogy a reggeli csúcsforgalomnak sem vagyok kiszolgáltatva.

Egy-két hónap után a munkába tekerés már rutinná vált. Lassan felfedeztem a főutak közti kis utcákat. Árnyas kertek és rendezett kis udvarok mellett haladok el, az iskolák utcára néző ablakaiból pedig gyerekzsivaj szűrődik ki, és azt is látom, ahogy az ovisok az udvaron játszanak. Néhány utcában a régi téglaépületek előtti fák ágai szinte összeérnek a fejem felett. A biciklizés reggel és este is feldob, de nekem ez sokkal több ennél: felfedeztem általa a környéket, ami mostanra ismerőssé vált számomra is, és már teljesen otthon érzem magam.
Zakariás Cecília