1.0Bringázz a munkába! (Bam!)https://bringazzamunkaba.cafeblog.hufodorrékahttps://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/author/fodorreka/<em><strong>A mai bejegyzésben Mária biciklis élettörténetét olvashatjuk. Ha neked is van <a href="http://kerekparosklub.hu/bam/az_en_bringas_tortenetem" target="_blank">bicajos élményed</a>, írd meg nekünk!</strong></em>   <!--more--> Nekem nem volt kisbiciklim, az óvodában tanultam meg bringázni. Az első igazi bicajos élményem elsős koromban volt. Lehet, hogy mostanság ezt nem tartják éppen biztonságos módszernek, de így történt: Anyám felültetett a saját biciklijére, persze kellőképpen leengedve az ülést, és megadta a kezdősebességet. Aztán odakiabált a pár házzal odébb lakó ismerős néninek, aki éppen a kapuja előtt állt, hogy fogjon meg, ha odaértem. Nekem nem volt más dolgom, mint tekerni. Hamar megtanultam.   <a href="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/05/tanul_bicajozni.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-253" alt="tanul_bicajozni" src="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/05/tanul_bicajozni-300x209.jpg" width="300" height="209" /></a>   Ötödiktől bicajjal jártam a két kilométerre levő iskolába. A barátnőmmel télen-nyáron a kétkerekűn ültünk; ha a csúszós úton elestünk, akkor felkeltünk és mentünk tovább.  (Persze ezt ma már nem vállalnám be!)     <a href="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/05/öreg_neni.jpg"><img class="size-medium wp-image-254 alignleft" alt="öreg_neni" src="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/05/öreg_neni-206x300.jpg" width="206" height="300" /></a> Egy kis faluban, <a href="http://www.magyarlak.hu/pages/telepules.aspx" target="_blank">Magyarlakon</a> és környékén sok évvel ezelőtt más balesetveszélyes helyzet kevés adódott. Így már egész korán egyedül is mehettünk az öcsémmel a rokonokhoz a 6 km-re levő<a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Vasszentmih%C3%A1ly" target="_blank"> Vasszentmihályra</a>.   Az ott lakó nagynéném egyébként csaknem 80 évesen még mindig biciklivel jön hozzánk látogatóba!               Sokat túráztunk. Nyolcadikban pl. az Őrségben voltunk, elmentünk egészen <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Velem%C3%A9r" target="_blank">Velemérig</a>, ami csaknem 100 km oda-vissza. Azon a nyáron barátnőmmel megismételtük a túrát, igaz, csak fele távval, <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/%C5%90riszentp%C3%A9ter" target="_blank">Őriszentpéterig</a>. Pedagógusként a nyolcadikos osztályommal is biciklitúrára mentünk (Vadása-tó – Őrség).     <a href="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/05/piros-bicaj.jpg"><img class="size-medium wp-image-255 alignleft" alt="piros bicaj" src="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/05/piros-bicaj-300x225.jpg" width="300" height="225" /></a> A mostani járgányomat egyébként 1986. június 12-én vettem: egy teljesen hétköznapi, piros színű Csepel. Nincs rajta váltó, de még mindig nagyon jól szalad. Az „extrái” az évek során változtak. Először hátsó kosarat kapott. Amikor a lányom pár hónapos volt, kormányra akasztható kis ülésben utazott. (Egész fiatalon hozzászokott a kerékpárhoz!)         Aztán emelkedett a járgány komfortfokozata: az öcsém felszerelt egy biztonsági gyerekülést a hátsó csomagtartóra.   Pár évig használtam, hol gyereket, hol csomagot szállítottam benne. Aztán a lányom is megtanult bicajozni, és külön kétkerekűn jártunk Szentgotthárdról Magyarlakra, hetente kétszer is. Ő is szeret bicajozni, bár az ő MTB-je, hiába fiatalabb, nyomába se érhet az én paripámnak. Sőt Paripámnak! Gyerekülés helyett azóta elöl-hátul kosár a fő tartozék. Többnyire tele is van, sőt néha utánfutó is elkelne!   <a href="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/05/to-korul.jpg"><img class="size-full wp-image-262 alignleft" alt="to korul" src="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/05/to-korul.jpg" width="300" height="224" /></a> Amikor egy ideig Zánkán dolgoztam (még Balatoni Úttörőváros és Balatoni Gyermekközpont volt a neve), akkor is vittem magammal a jószágot. Használtam is, sőt izgalmas kalandom is volt a társaságában. Egyszer tettem egy nagy kört: Zánka – Révfülöp -  Kővágóőrs – Köveskál - Zánka. A táborba hátulról, a kerítés résén keresztül toltam be a bringát. Egyszer csak nagy zörgést hallottam.   Megzavartam egy vaddisznó pihenését! Szerencse, hogy ő is megijedt, és nem felém szaladt.     Amióta <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Szentgotth%C3%A1rd" target="_blank">Szentgotthárdon</a> dolgozom és lakom, naponta ülök a bringára. Azzal teszem meg az utat a házunktól a kollégiumig. Manapság sokkal veszélyesebb a városban bringázni. A kerékpárút se sokat segít ezen: azt kéne naponta többször végigkergetni rajta, aki így tervezte meg! (És a bicajosok egy részét is <a href="http://kerekparosklub.hu/kisokos/kerekparos-kresz" target="_blank">Kresz</a>-vizsgára kötelezném, mert fogalmuk sincs a helyes közlekedésről. Nem beszélve a sok gyalogosról, főleg a külföldiekről, akik a járda helyett a kerékpárutat foglalják el.) Csak akkor nem ülök biciklire, ha csúszik az út, vagy nagyon esik. Enyhe zápor nem lehet kizáró ok. Nyáron most is túrázunk, hol a lányommal, hol a barátnőmmel, az elmúlt években többször is átkerekeztünk Ausztriába.   A <a href="http://kerekparosklub.hu/bam" target="_blank">BAM-r</a>ól pár éve olvastam. Azzal, hogy csatlakoztam, csak „nevet adtam a gyereknek”. Az életemen nem változtatott, hiszen eddig is erről szólt: biciklivel a munkába! Persze a programot szoktam népszerűsíteni, a tanítványaimat gyakran biztatom a kerekezésre.   <a href="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/05/bicaj_lany.jpg"><img class="size-full wp-image-256 alignleft" alt="bicaj_lany" src="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/05/bicaj_lany.jpg" width="259" height="194" /></a> Van is nálunk a kollégiumban jó néhány bicikli, amiket a gyerekek használhatnak. Ők egyébként sokszor leszólják az én járgányomat, hogy milyen öreg és ócska. Azt szoktam mondani, hogy simán lehagyom őket vele: hiába 27 éves, attól még kiválóan megy! Sőt a számzáras lakatja is legalább 20 éves! Egyébként meg „eszmei értéke” van!     Polgár Máriarich