1.0Bringázz a munkába! (Bam!)https://bringazzamunkaba.cafeblog.huBringázz a munkába! (Bam!)https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/author/bringazz-a-munkaba-bam/<strong>Akik kételkednek abban, hogy a sport nem okoz örömet, azoknak álljon itt egy pozitív példa: László története követezik.</strong>   Kedves BAM!   <a href="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/05/IMG_3132.jpg"><img class="alignleft size-medium wp-image-322" alt="IMG_3132" src="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/05/IMG_3132-300x200.jpg" width="300" height="200" /></a>Meg szeretném osztani veletek az én munkába illetve egyetemre bringázásom történetét. Az egész még 2010-ben kezdődött Debrecenben, mikor egy gyönyörű, nyári napsütéses napon láttam, hogy egyik ismerősöm bringával gurult be az egyetemre. Akkor és ott (feltehetően a jó idő és az adott helyzet miatt is) eldöntöttem: márpedig én bicajjal fogok szeptembertől bejárni. Na onnantól aztán nem volt megállás. Lassan már a WC-re is azzal mentem. :D A BAM kezdeményezés csak fél évvel utána jutott el hozzám de azután szorgosan jegyeztem a kilométereket. Napi 12, vagy esetenként 24 kilométer ha észrevétlenül is, de rendesen formába hozott. Manapság már 80-100 km-nyi túra se kottyan meg. Két évnyi debreceni tekerés után, végzettként visszajöttem Pestre és munkába járáshoz - amint sikerült találnom egy albérletet a második hónaptól -  már ki is néztem egy gyönyörű országútit magamnak és azzal faltam a kilométereket. Az utolsó (és nekem az első) budapesti Critical Mass-re is már 1 hete vágtam a centit. :) Az utóbbi 1-2 évben rájöttem, hogy míg másnak a csokoládé szabadít fel boldogsághormont, addig nálam a biciklizés. Manapság már el se tudnám nélküle képzelni az életem. Remélem a jövendőbeli páromat is két keréken ismerhetem meg. :D   Üdv. Kovács Lászlórich