1.0Bringázz a munkába! (Bam!)https://bringazzamunkaba.cafeblog.huBringázz a munkába! (Bam!)https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/author/bringazz-a-munkaba-bam/<div> <div> <div style="text-align: justify"> <div style="text-align: justify"> <div> <div> <div>Továbbra is tart felhívásunk, melynek keretén belül várjuk a Ti kerékpáros történeteket is! Ezúttal egyik önkéntesünk osztja meg Veletek a saját történetét: hogyan lett tömegközlekedőből vallásos biciklista.</div> Ha Te is szeretnéd megosztani saját történeted, <a href="http://kerekparosklub.hu/bam/az_en_bringas_tortenetem" target="_blank">írd meg</a> nekünk! <div></div> <div> <em>Az én történetem egy szerelemről szól, vagyis kettőről. Az egyik két keréken távozott, de maga után hagyott egy kétkerekűt.</em> </div> <em>Persze, hogy volt egy tűzpiros BMX-em kb. 7 éves koromban. Azzal száguldoztam, és nagyon menőnek éreztem magam. Meg estem, keltem. Aztán valahogy kinőttem. A biciklit és a biciklizést is. Snitt: eltelik kb. 20 év. Aztán jött egy szerelem, meg az ő kétkerekű paripája.</em> </div> <em>Annyit fárasztott már a biciklizéssel és annak örömeivel, hogy egy nyaralás alkalmával végül beadtam a derekam, és én is nyeregbe pattantam. Épp a Balatonnál voltunk, és néhány óra elteltével határozottan élvezni kezdtem, ahogy száguldozni próbálok az éppen szét nem eső bringával a kisebb-nagyobb emelkedők között, miközben folyamatosan a Balaton látványa tárul elém. Arra gondoltam, talán ez otthon, Budapesten is működne, úgyhogy nosza, szerezzünk egy kerékpárt!</em> </div> <div><a href="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/10/04.jpg"><img class="size-large wp-image-436 " alt="04" src="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/10/04-600x399.jpg" width="600" height="399" /></a></div> <em>Postán érkezett az én csodálatos Wanderer biciklim, és ugyan az elején ici-picit át kellett alakítani a városi igényeimnek, de a felkerült kosár és csomagtartó semmit sem vett el a fantasztikus országúti versenykerékpár jellegéből. Az elején arra gondoltam, én leszek a legóvatosabb és biztonságosabb az egész városban: csak a járdán, csak lassan, csak mosolyogva tekerek majd. Ahha... egy-két hét és némi rutinszerzés elteltével megelégeltem a járókelőket és útközepén sétáló galambokat, és hirtelen elrántva a kormányt lehuppantam az autók közé. Jó, hát nem mondom, hogy először nem féltem: dehogynem! Hónapokig úgy tekertem munkába, hogy közben éreztem a gyomromban egy enyhe kis szorítást és az átlagosnál magasabb adrenalin- és stressz szintet. Merthogy közben a munkába is elkezdtem gurulva járni!</em> </div> <div><a href="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/10/03.jpg"><img class="size-full wp-image-435 " alt="03" src="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/10/03.jpg" width="508" height="393" /></a></div> <em>Eltelt az első nyár, szépen lassan megszoktam és beépítettem a kerékpározást a mindennapjaimba, megtanultam hova szabad és nem szabad lekötni, és grátiszként még a Balatont is megkerültem vele. Ez három éve történt, azóta az akkori szerelem már kigurult az életemből, de hagyott maga után egy másikat: az én türkiz, kosaras, csoda biciklimet.</em> </div> <div><a href="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/10/01.jpg"><img class="size-large wp-image-433 " alt="01" src="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/10/01-600x450.jpg" width="600" height="450" /></a></div> <em>Azt hiszem igazán idén lettünk a legjobb barátok: már az első téli napsütésnél azt terveztem, hogy felülök és tekerek egy kicsit, mert nem bírom tovább enélkül, de várni kellett még. A tavasz érkeztével viszont visszafordíthatatlanul eljött a gurulás időszaka. Azóta mindenhova, de tényleg mindenhova együtt megyünk.</em> </div> <em>Együtt voltunk a számomra első és utolsó Critical Mass-en, együtt kerültük meg idén ismét a Balatont, és most készülünk az egynapos kerülésre is; együtt tévedünk el folyamatosan Budapesten és együtt élünk meg minden napot. A legjobb barátommá és a szerelmemmé vált ez a járgány, néha a múzsám, néha pedig a megoldás a bánatomra.</em> </div> <div><a href="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/10/02.jpg"><img class="size-large wp-image-434 " alt="02" src="https://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/10/02-600x399.jpg" width="600" height="399" /></a></div> <p style="text-align: justify"><em>És hogy miért várok minden egyes percet, amikor tekerhetek...? Mert ennél nagyobb szabadság kevés van, mert időt spórolok (nem is keveset), mert utazás közben sportolok, mert más szemszögből látom a városom és a világot, és mert mindig jó kedvem lesz, ha nyeregbe pattanok. </em></p> <em>Ez egy életérzés, ami semmi máshoz nem hasonlítható.</em> <em>Krinyó</em>richhttps://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/files/2013/10/04-150x150.jpg150150